A kezdetek

A tűzoltótestület a falu büszkesége, a tűzoltó pedig a falusi ember egyik példaképe volt. Tűzoltónak lenni nemcsak elismerés, hanem kitüntetés is volt abban az időben. Sokáig a testület tisztikarát a községi elöljáróság képviselte. A megbecsülést és megkülönböztetést emelte a díszes egyenruha. A testület minden tagja kapott egyenruhát, de aki, három év előtt kilépett a szervezetből, a ruhát köteles volt visszaadni, s ha hasznavehetetlenül adta vissza, anyagi felelősségre vonták...

A kishegyesi önkéntes tűzoltótestület zászlója

A zászlóhoz való hűség, a zászlóval kifejezett eszme melletti elkötelezettség, a szervezethez való tartozás kifejezése a motívuma a tűzoltó zászlók megjelenésének is. A tűzoltók védőszentjének Szent Flóriánnak képi, vagy szoborként való ábrázolásakor a zászló szinte elmaradhatatlan kellék. Flórián katona volt - rendfokozat szerint százados, ilyen minőségében nem lehetett zászlóvivő. Tűzoltóként kezében zászlóval való megjelenítése nem az alkotó fantázia szabad szárnyalásának az eredménye (12. kép), sokkal inkább hihető az, hogy az alkotók a zászlónak kötelező kellékként való megjelenítésével, mégiscsak az egy közösséghez való tartozást a tűzoltói eszmeiséget akarták, akarják kifejezni.

A második Világ háború idején

Hornok Ferenc szavai alapján

1942-ben lett tagja a kishegyesi önkéntes tűzoltótestületnek. 15 éves ifjúként szorgalmával kiérdemelte, hogy tagja lehessen a testületnek. Szerinte a testület fölszerelés akkor a következő volt: Egy lóval vontatott rohamkocsi fecskendő Egy lóval vontatott billenő kocsi fecskendő és Lajt kocsi, ami egy 500 literes fahordó volt. A tűzoltótestülettől a mindenkori hatalom elvárta, hogy ünnepein, rendezvényein jelen legyen, felvonuljon. 1941-ben az országzászló avatásakor a testület felvonult, a celebrált szent misén pedig díszőrséget álltak a tűzoltók.